 |  |  |  |  |
home > people & culture > kultúraköz - mit gondolnak a magyarokról - Nobel díjasaink - too-row-roo-dee - irodalomjegyzék
| Ki mit gondol a magyarokról? És mi mit gondolunk arról, amit mások gondolnak rólunk? - idézetek kultúraközi kommunikáció köréből - |
1. Mitől talpra a magyar? - A magyar kultúra jellegzetességei
„A magyar kevert, és állandóan keveredő nép. Szent István óta, s egész bizonyosan már azelőtt is.
Vajon mit nevezhetnénk itt jogosan alapszínnek, legrégibb rétegnek, ősmagyarnak? S azonos-e ez még
azzal, amit ma magyarnak ismerünk? Legalábbis nem árnyalódott és gazdagodott-e azóta a
felismerhetetlenségig?” Babits Mihály
„A magyarok okosak, műveltek, nagyon európaiak, és nem szeretik, ha lekezelően bánnak velük.”
„...a magyarok mindent eltúloznak.”
„...önpusztítóan maximalisták, le kell győzniük minden akadályt, még ha tönkre is mennek bele.” Yale
Richmond
„A magyar kevert, és állandóan keveredő nép. Szent István óta, s egész bizonyosan már azelőtt is.
Vajon mit nevezhetnénk itt jogosan alapszínnek, legrégibb rétegnek, ősmagyarnak? S azonos-e ez még
azzal, amit ma magyarnak ismerünk? Legalábbis nem árnyalódott és gazdagodott-e azóta a
felismerhetetlenségig?” Babits Mihály
„A magyarok okosak, műveltek, nagyon európaiak, és nem szeretik, ha lekezelően bánnak velük.”
„...a magyarok mindent eltúloznak.”
„...önpusztítóan maximalisták, le kell győzniük minden akadályt, még ha tönkre is mennek bele.” Yale
Richmond
A magyarok „olyan kemények, mint az
amerikaiak, olyan romantikusak, mint a
szlávok, olyan kíváncsiak, mint a japánok, és
olyan ravaszak, mint az arabok.” Georg
Kőváry (Hill, 1997)
„A magyarok elragadó emberek: ugyanolyan
szorgalmasak, intelligensek, ügyesek, mint
más népek tagjai. Különösen érzékenyek,
szubjektívek, empatikusak, büszkék (túl
büszkék ahhoz, hogy másokat
meghallgassanak, mondja egy skót
üzletember), végtelenül emocionálisak és
esetenként hisztérikusak. Kimondottan
individualisták, kultúrájuk erősen
kapcsolatorientált és magas kontextusú. A
mediterránokkal versenyre kelhetnek az
érintés finomságában, bensőségességében,
és becéző szavakban...” Richard Hill (Hill,
1999)
amerikaiak, olyan romantikusak, mint a
szlávok, olyan kíváncsiak, mint a japánok, és
olyan ravaszak, mint az arabok.” Georg
Kőváry (Hill, 1997)
„A magyarok elragadó emberek: ugyanolyan
szorgalmasak, intelligensek, ügyesek, mint
más népek tagjai. Különösen érzékenyek,
szubjektívek, empatikusak, büszkék (túl
büszkék ahhoz, hogy másokat
meghallgassanak, mondja egy skót
üzletember), végtelenül emocionálisak és
esetenként hisztérikusak. Kimondottan
individualisták, kultúrájuk erősen
kapcsolatorientált és magas kontextusú. A
mediterránokkal versenyre kelhetnek az
érintés finomságában, bensőségességében,
és becéző szavakban...” Richard Hill (Hill,
1999)
„...mi magyarok általában emocionálisak, barátságosak, és mindenben kissé túlzóak vagyunk.”
Kultúránk „erős bizonytalanságkerülő, teljesítmény-orientált, maszkulin értékeket valló.” Falkné dr. Bánó
Klára (Falk-Bánó, 2001)
„A Szovjetunió vezetője kommunista csúcstalálkozót hív össze, és minden küldött székére egy rajzszöget
tesz., hogy klássa, ki hogy reagál. A cseh leül, elhúzza a száját, de hallgat. A lengyel leül, majd üvöltve
felordít. A magyar, aki alapvetően bizalmatlan, először megnézi a széket, titokban lesöpri a rajzszöget,
leül, majd felordít.” Flora Lewis
„Itt minden más. Itt az érzelmek és a személyes kapcsolatok nagyon fontosak.” - számos
Magyarországon élő brit és amerikai menedzser véleménye (Falk-Bánó, 1997b.)
„Nézz a szemembe, ha hozzád beszélek!” magyar szülő figyelmeztetése magyar gyereknek
„A magyarok vendégszerető, barátságos emberek, sok gyakorlatiassággal, olykor türelmetlenséggel.
Érzelmeiket többnyire kimutatják, vagy rosszul palástolják. Nagy jelentőséget tulajdonítanak a
rangoknak és a címeknek, kivagyiságuk miatt nemritkán jóval erejükön felül is igyekszenek bizonyítani.
Többségük a hiuságán keresztül meglágyítható. A magyar fél általában puha partner. Nem tud, nem
akar nemet mondani, amiben szerepet játszhat sokuknak a nyugati szervezettség, technika, a nyugati
emberrel szemben megmutatkozó kisebbrendűségi érzése és a keleties alkudozásban való
járatlansága. A külföldieket többre tartja saját honfitársainál. Többet beszél a hibákról, mint az
erényekről. A jóakarat és az előrelátás jegyében nem az elérhető hasznot, hanem az esetleges
veszteséget tartja szem előtt. Attól is fél, hogy bírálhatják, kinevetik. Kevéssé gyakorlott a konfliktusok
kezelésében, némi gúny és lekezelés könnyen indulatossá teszi.” Máté János (Máté, 1995)
„Kutatási eredményeim alapján én is azt találtam, hogy a magyar üzleti kultúra több szempontból
hasonlít a franciára, pl. hierarchikus gondolkodásmód, erős bizonytalanságkerülés, és kapcsolat-
orientáltság tekintetében.” Falkné dr. Bánó Klára (Falk-Bánó, 2001)
„A magyaroknak fontos a kiterjedt család: mindenütt összetartó, kis magyar közösségeket találni:
„London óriási angol város és kis magyar falu.” – írta ezzel kapcsolatban ...George Mikes.” Richard Hill
(Hill, 1997)
2. Nyelv és gondolkodás
„Nehezen tagadható, hogy a magyarok jól beszélnek: egy ilyen bonyolult nyelv esetében nincs is más
választásuk. Aki már találkozott igazi élő magyarral, arra is felfigyelhetett, hogy megdöbbentően
analitikus elméjük van, amelyet néha tényleg erre a célra használnak. ... Politikai szakértők szerint
viszont ez inkább annak köszönhető, hogy a magyarokat sokszor tépte a balsors, ezért megtanulták
használni az eszüket.” Richard Hill (Hill, 1997)
3. Önérzet - Megtörhetetlen büszkeség? Vesztett önbecsülés?
„A magyarok szenvedélyesen büszkék magyarságukra.”
„Hungarians have a passionate pride in their Hungarianness.” Yale Richmond
„A magyarok látszólag elvesztették önbecsülésüket, de mélyen belül nagyon-nagyon büszkék. Ezt a
büszkeséget nem lehet megtörni. Nagyon fontos, hogy a magyarokkal foglalkozó külföldiek megértsék
ezt. Ha azt hiszik, hogy a magyarok nem önérzetesek, ahogyan esetleg a felszínen látszik, és
alsóbbrendűként bánnak velük, el fogják veszíteni a velük való kapcsolatot. Paradoxonnak tűnik, de
minél kevesebb a felszínen az önbecsülés kimutatása, annál erősebb a személyiség önérzete.” Honti
Margit magyar pszichológus (Branfman, 1996)
„Voltak, akik a náciknak, mások az oroszoknak, és megint mások a törököknek, vagy a Habsburgoknak
hódoltak. A jellem plaszticitása a túlélésért folytatott harc során alakult ki. Ezért rejtették el a magyarok
a büszkeségüket. Úgy érezték, alacsonyabb rendűnek kell mutatniuk magukat a hódítók felé a túlélés
érdekében.” „Tönkretette a nemzetet, a stressz érzést, az öngyilkossági arányt, a szívinfarktusok
számát fokozta, és magas vérnyomáshoz vezetett.” Honti László (Branfman, 1996)
4. Borongós életszemlélet
„Egy panaszkodó nemzet, és külön képességük van rá, hogy a pozitívumokat is negatívumként
tüntessék fel, és ezt még élvezik is.”
„Azt mondják, a magyar panaszkodik, ha a fagylaltja hideg.” Yale Richmond
„A melankólia az eufóriának nem ellentéte, hanem természetes kiegészítője – mondja egy magyar
diplomata.” (Hill, 1997)
„...nincs stabilitás, és nem egyértelműek az értékek.: a szenvedés egyenlő a becsületességgel.” Dr.
Simon Lenke szociológus (Hill, 1997)
5. Túlélési taktikák
„A nyugat-európai és amerikai menedzserek többsége nehezményezi, hogy a magyarok mindig meglelik
a módját, hogy ne csináljanak meg valamit, amit nem akarnak.” Falkné dr. Bánó Klára (Falk-Bánó, 2001)
„Ha falba ütköznek, mindig át tudnak jutni a túloldalra: körbe, felül, alul, de valahogy átjutnak.” – egy
régóta Magyarországon dolgozó ír üzleti tanácsadó (Hill, 1997)
„Egyes külföldiek – főként osztrák szomszédaik, de az amerikaiak is – azt állítják, hogy még ha sikerül is
valakinek bejutni a forgóajtón egy magyar előtt, ő elég találékony ahhoz, hogy előbb jöjjön ki onnan.”
Richard Hill (Hill, 1997)
„A cigány elad egy lovat a parasztnak. Néhány nap múlva a paraszt összefut a cigánnyal a lóvásáron és
kéri vissza a pénzét.
– Ez a ló vak, folyton nekimegy a falnak! – siránkozik.
– Ugyan már! – feleli a cigány – Nem vak az, hanem bátor!”
Dr. Simon Lenke szociológus (Hill, 1997)
6. Szelektív udvariasság
A magyarok „a hivatalban és otthon kedvesek, szívélyesek, de az utcán igen civilizálatlanul tudnak
egymással viselkedni.”
(Yale Richmond)
„A hivatali kollégák, és az otthonba befogadott vendég „insider”, tehát „belső” ember, aki az ember
kapcsolathálózatához tartozik. A többi ember az utcán „outsider”, vagyis idegen, akihez semmi köze az
embernek.” Falkné dr. Bánó Klára
(Falk-Bánó, 2001)
7. A jövőtől való idegenkedés, valamint az europesszimizmus
„Magyarországon a legtöbb ember támogatja az unióhoz való csatlakozást, csakhogy ennek oka nem
eszmei jellegű, hanem nagyonis praktikus: a lakosság abban bízik közelebb kerülünk a nyugati jóléti
államokhoz, s gazdaságilag is az egyén is felemelkedhet mostani helyzetéhez képest. De az európai
egység eszmei és történeti hátterét – azt tudniillik, hogy a kontinens népeinek hosszú évszázadok
csatározásai után sikerül olyan közös Európát létrehozniuk, melyben a nemzeti identitás és az európai
gondolat megfér egymás mellett – nem veszik komolyan Magyarországon.” ... „Talán, mert az a
történelmi ismeretanyag, mely nálunk felhalmozódott, komplexussá vált. Egy kis ország félelmévé: ha
bekerülünk a nagy Európába, akkor is magunkra maradunk. Vagyis a magyar közvélemény, számos
elemző, s a média is fenntartásokkal közelít Európához.” Hegedűs István, 168 óra, 1997. (Falk-Bánó,
1997a.)
8. Vélemények Magyarország európaiságáról
„Egyik ország sem állíthatja magáról jogosabban, hogy közép-európai. Földrajzilag pontosan Európa
közepén helyezkedik el, míg kulturális szempontból hídként szolgál Oroszország és a kelet, illetve a
nyugat között. Másrészt az északkelet-európai történelmileg meghatározó országok és a déli
bizonytalan balkáni országok között húzódó választóvonalat is jelzi. Ezek közül a földrajzi és politikai
régiók közül bármelyikhez tartozónak vallhatja magát, és különböző okokból kötődik mindegyikhez.” –
Misha Glenny, a BBC World Service közép-európai tudósítója
„Ázsiai eredetük ellenére a magyarok ezer éve európaiak.”
„Amikor István király 1000-ben megkapta koronáját a pápától, elindult a magyar nemzet kereszténnyé
válásának folyamata, és ennél fogva a nyugati világ részévé vált.” Yale Richmond
9. Az oktatási és tanulási stílus bizonytalanságkerülő jellege
„A tanítási stílus nagyon eltér attól, amit otthon megszoktunk. Itt megmondják pontosan, mit és hogyan
csinálj. Elvárják, hogy mindent megtanulj, amit a tanár mond. Ugyanígy van Németországban is, mikor
ott tanultam, pont így volt.” - egy brit egyetemi hallgató - (Falk-Bánó, 1999a.)
„Az angol diákok nem veszik a tanulást komolyan. Csak éppen át akarnak menni a vuzsgákon.” –
magyar hallgatói panasz - (Falk-Bánó, 2001)
„Amikor együtt tanítottam brit és magyar diákokat, az angol, pragmatikusabb, és a magyar,
teoretikusabb attitüd világosan észlelhető volt. Ha tényekre, tanult modellekre kérdeztem rá, a
magyarok kitűnőek voltak, a britek finoman szólva nem remekeltek. Viszont mikor gyakorlati feladat
következett, ... a britek ügyes tervei 10 perc alatt elkészültek, a magyarok kuncogtak, és fogalmuk sem
volt, hogy mit kezdjenek a feladattal.” Falkné dr. Bánó Klára (Falk-Bánó, 2001)
10. Individualizmus és kollektivizmus a magyar iskolában
„A magyar kultúra egyre fokozódóan individualista, főleg a fiatal generáció, és inkább a
nagyvárosokban. Vizsgák alatti kooperáció, ill. puskázás tekintetében azonban a magyar diák ma is
meglehetősen kollektivista nézeteket vall. Az is igaz, hogy a magyar felsőoktatási intézmények
adminisztrációja lényegesen szigorúbb, mint ... a japán, puskázáson ért hallgatót súlyosabb esetben el
is tilthatnak tanulmányai folytatásától.” Falkné dr. Bánó Klára (Falk-Bánó, 2001)
11. Hatalmi távolság a magyar iskolában
„Úgy gondolom, a rendszer itt formálisabb, mint a brit. Mi az egyetemen keresztnevükön szólítottuk a
fiatalabb tanárokat, itt a tanár úr, tanárnő a megszólítás.” - brit oktató, aki már 8 éve tanít
Magyarországon (Falk-Bánó, 2001)
12. Hatalmi ill. státusbeli konfliktusok
„Még mindig nem értik, milyen bántó és sértő, hogy nem egyenlően bánnak velünk, illetve az
angolokkal. Például meghirdetnek egy állást, és ha egy angol tölti be, háromszor annyi fizetést kap,
mint egy ugyanolyan beosztású magyar.” – egy brit-magyar szervezet magyar alkalmazottja – (Falk-
Bánó, 2001)
„A fizetések közti nagy különbségek feszültségeket okoznak” ...”ezt a kérdést rendezni kell” ...”a nyugati
alkalmazottak többet keresnek, de nem mindig teljesítenek többet.” Monks Parnership – Coopers &
Lybrand felmérése, 1993-94 (Falk-Bánó 2001)
„Egy brit menedzser elmagyarázta nekem, hogy a nyugati megítélés szerint annak, amit mi az elmúlt
kommunista rendszer negyven esztendeje alatt tanultunk és tanítottunk, semmi köze a való élethez az
üzleti élet szempontjából. Ha mi elmondjuk a véleményünket, legalább még egy nyugati véleményt is
meghallgatnak. Nem tudják elképzelni, hogy nekünk is lehet igazunk, és amiről ők hiszik, hogy helyes,
esetleg nem érvényes erre az országra.” – egy brit-magyar vegyesvállalat magyar igazgatója - (Falk-
Bánó, 2001)
„Drága asszonyom! Mindnyájan tudjuk, hogy ez egy gyarmat; piac vagyunk, és olcsó munkaerőforrás!”
– egy brit-magyar cég magyar vezetője - (Falk-Bánó, 2001)
13. Kulturális kontextusbeli eltérések kiváltotta konfliktusok
„Azt hiszik, mindenki idióta, aki nem amerikai, és ha még ráadásul az illető történetesen a korábbi
vasfüggöny mögül jön, valószínűleg nem tud se írni, se olvasni. Talán az angolok nem így gondolják, de
még az ő számunkra is mi egy más kategória vagyunk. Mi vagyunk a bennszülöttek. Emlékszem, mikor
néhány éve érettségivel nem rendelkező amerikaiak jöttek és elmondták egy százéves, világhírű
magyar gyár mérnökeinek, hogyan kell ... [egy bizonyos terméket] gyártani. Egyszerűen röhejes és
felháborító volt.”
„...de még az angolok is néha túl nyilvánvaló dolgokat magyarázgatnak nekünk.” – egy brit-magyar cég
alkalmazottja, aki korábban három amerikai-magyar vállalatnál is dolgozott – (Falk-Bánó, 1997a.)
14. Magyarországon dolgozó brit üzletemberek tanácsai honfitársaiknak (CBI, 1991)
„Ne becsüld le a magyarokat. Kultúrájuk mind a társadalmi, mind az üzleti életben formálisabb a
mienknél.”
„...gyorsan tanulnak, jó a humoruk, és van bennük vállalkozási szellem.”
„Ne felejtsd el, ha üzletet akarsz kötni Magyarországon, a személyes kapcsolatok alapvetően fontosak.”
„Ne becsüld le a magyarokat, jól iskolázottak, és keményen dolgoznak. És híresek a találmányaikról is.”
„Ismerd meg és tiszteld az eltérő kultúrát Magyarországon. A nyugati módszerek kényszerrel
történő alkalmazása nem fog jó eredményeket hozni.” - ez utóbbi idézet Herbert Kempe úrtól,
a Ford Hungária Kft. menedzserétől való. (Falk-Bánó, 2001)
15. Nyugati szervezeti vezetők legfőbb panaszai a magyarokról
„A magyarok lassan intézik az ügyeket, nem dolgoznak hatékonyan, a felelősségérzet hiánya jellemző,
bár többen egyetértenek azzal a brit szervezeti vezetővel, aki rámutatott, hogy nagy különbség áll fenn
a 30-35 éves kor alattiak, és az idősebbek között. Az előbbiek ambiciózusak, szívesen vállalnak
felelősséget és kockázatot, az idősebbek rugalmatlanok.
„Nincs meg az emberek munkájában a részletes tervezés. nálunk a munkaköri leírások is az
alkalmazottakkal részleteiben egyeztetve történnek, pl. hogy minden beérkezett posta a címzett
asztalára kerüljön a beérkezéstől számított két órán belül.”
„A magyaroknál erős a hierarchikus szervezeti viselkedésmód, formálisak, sokat használják a címeket,
rangokat.”
„Magyarországon a személyes kapcsolatok és az érzelmi kötődések döntő fontosságúak, ... a határidők
betartása nehéz.”
„Nem elég udvarias a kiszolgálás az üzletekben. „Mikor Budapesten elmész egy szupermarketbe, úgy
viselkednek veled, mintha szívességet tennének, hogy kiszolgálnak. Pedig hálásnak kéne lenniük, hogy
abba a boltba, és nem egy másikba mentél vásárolni.”
(Falk-Bánó, 2001)
16. Kölcsönös tájékozatlanság
„Gyakran az érkező külföldiek egyáltalán nem, vagy alig ismerik a térséget. ...néhányan a
felsőbbrendűség érzésével jönnek, még ha nem ismerik be saját maguknak sem. Ez a kolonialista
magatartás azonnal felháborítja a helybelieket.” Lővey Imre a Concordia Szervezet és Vezetésfejlesztési
Kft. vezetője, 1996 (Falk-Bánó, 2001)
„...far too often foreigners arrive with no or very little knowledge of the region, …some of them arrive
with a feeling of superiority – although they would not admit it even to themselves. This type of colonial
attitude immediately raises a red flag in the minds of local people.” – a Hungarian manager of a British-
Hungarian company – Lővey, Imre president of Hungarian Organization Development Society, 1996
(Falk-Bánó, 2001)
A Francia Tagozatos hallgatók igencsak meglepődtek, amikor az egyik Budapestre érkező francia
egyetemi oktató több rekesz Evian ásványvízzel érkezett egyhónapos budapesti tartózkodására. Vajon
mit szólt a tanár, amikor az első szupermarketben legalább hatféle ásványvizet, köztük Eviant is látott a
polcokon? (Falk-Bánó, 2001)
Az Angol Tagozat diákcsere programjának keretében 1998-ban Magyarországra érkező brit hallgató
elmondta, hogy társaival együtt azt gondolták, hogy Budapesten az élelmiszerboltok előtt sorban állnak,
nincs elég áru, választék alig van, sőt egyikük azt hallotta otthon, hogy Magyarországon jegyre adják a
húst. (Falk-Bánó, 2001)
Egy amerikai cég magas beosztású magyar vezetője néhány éve mesélte, hogy amerikai kollégája, a
cég amerikai vezetője említette feleségének, hogy vele jöhet Magyarországra. Az asszony első kérdése
ez volt: „Magyarországon van WC?” (Falk-Bánó, 2001)
1992 nyarán történt: egy francia szakos magyar diák egy franciaországi kisvárosba utazott francia
nyelvtudásának gyarapítása céljából. Házigazdáit előzőleg nem ismerte. Mikor megérkezett, látta, hogy
a kertben egy sátor van felállítva, és megkérdezte, miért. A szinte hihetetlen válasz az volt, hogy a
sátrat a magyar lány számára kedvességből és figyelmességből állították fel, hogy otthonosan érezze
magát. (Falk-Bánó, 2001)
2000-ben egy Magyarországon Erasmus ösztöndíjasként tanuló francia hallgató otthon, kiutazása előtt
olyan tanácsot kapott, hogy jobb, ha hoz magával az egész félévre WC papírt. (Falk-Bánó, 2001)
„Nyilvános helyen a magyarok nagyon csöndesek és visszahúzódóak, nem úgy, mint az amerikaiak. Az
utcán soha nem köszönnek egymásnak, és nem mosolyognak olyan emberre, akit nem ismernek. Ez a
kommunista múltjukból fakad, amikor állandóan az attól való félelemben éltek, hogy valami rosszat
találnak mondani a kormányról.” J. H. „rövidtávú misszionárius”
“Hungarians are pretty quiet and to themselves in public places (unlike many Americans). They never
say hi to one another on the streets, or smile at people if they don't know them. This comes from their
Communist background, when they were constantly in fear of saying something against the
government.” Short term missionary J. H.
17. Mindenki magyar
„George Mikes, a neves brit-magyar humorista az ötvenes évek elején egy este izgatottan jött haza, és
meglepő hírt közölt a feleségével:
– Képzeld, Leo Amery (Churchill államminisztere és a birodalmi eszme büszke képviselője) anyja
magyar volt! Ez áll a nekrológban! – mire Mikes felesége felnézett a könyvből, amelyet éppen olvasott,
és szárazon visszakérdezett:
– Na és?
– Hogyhogy na és? – Mikest láthatólag zavarba hozta, hogy szenzációs közlése nem ére el a várt hatást.
– Hát mért ne lenne magyar? – kérdezte tovább a felesége. – Mindenki magyar.” Paul Lendvai
(Lendvai, 1999)
„Ha az utazóról külföldön kiderül, hogy magyar (hiszen különleges kiejtésünket egy bizonyos életkoron
túl nem tudjuk levetkőzni), majdnem mindig fölteszik a kérdést:
– Hogy lehet, hogy egy ilyen kicsiny ország annyi intellektuálisan kimagasló tudóst adott az
emberiségnek?
Vannak olyan magyarok, akik erre megpróbáltak felelni. Magam részéről nem tudok választ adni, de
valamit azért megemlítek. Amikor Svájcban éltem, ott minden békés volt, nyugodt és biztonságos.
Magyarországon más az élet. Mindnyájan folyamatos harcot vívtunk majd’ mindenért, amit el kívántunk
érni. Volt, amikor nyertünk, volt, hogy vesztettünk, de végül is túléltük. Nem vetett véget életünknek,
legalábbis az én esetemben nem. Az embereknek szükségük van az ilyen kihívásokra, és ez mindig
megadatott Magyarország hosszú történelme során.” Békésy György, orvostudományi Nobel-díjas
(Lendvai, 1999)
Kultúránk „erős bizonytalanságkerülő, teljesítmény-orientált, maszkulin értékeket valló.” Falkné dr. Bánó
Klára (Falk-Bánó, 2001)
„A Szovjetunió vezetője kommunista csúcstalálkozót hív össze, és minden küldött székére egy rajzszöget
tesz., hogy klássa, ki hogy reagál. A cseh leül, elhúzza a száját, de hallgat. A lengyel leül, majd üvöltve
felordít. A magyar, aki alapvetően bizalmatlan, először megnézi a széket, titokban lesöpri a rajzszöget,
leül, majd felordít.” Flora Lewis
„Itt minden más. Itt az érzelmek és a személyes kapcsolatok nagyon fontosak.” - számos
Magyarországon élő brit és amerikai menedzser véleménye (Falk-Bánó, 1997b.)
„Nézz a szemembe, ha hozzád beszélek!” magyar szülő figyelmeztetése magyar gyereknek
„A magyarok vendégszerető, barátságos emberek, sok gyakorlatiassággal, olykor türelmetlenséggel.
Érzelmeiket többnyire kimutatják, vagy rosszul palástolják. Nagy jelentőséget tulajdonítanak a
rangoknak és a címeknek, kivagyiságuk miatt nemritkán jóval erejükön felül is igyekszenek bizonyítani.
Többségük a hiuságán keresztül meglágyítható. A magyar fél általában puha partner. Nem tud, nem
akar nemet mondani, amiben szerepet játszhat sokuknak a nyugati szervezettség, technika, a nyugati
emberrel szemben megmutatkozó kisebbrendűségi érzése és a keleties alkudozásban való
járatlansága. A külföldieket többre tartja saját honfitársainál. Többet beszél a hibákról, mint az
erényekről. A jóakarat és az előrelátás jegyében nem az elérhető hasznot, hanem az esetleges
veszteséget tartja szem előtt. Attól is fél, hogy bírálhatják, kinevetik. Kevéssé gyakorlott a konfliktusok
kezelésében, némi gúny és lekezelés könnyen indulatossá teszi.” Máté János (Máté, 1995)
„Kutatási eredményeim alapján én is azt találtam, hogy a magyar üzleti kultúra több szempontból
hasonlít a franciára, pl. hierarchikus gondolkodásmód, erős bizonytalanságkerülés, és kapcsolat-
orientáltság tekintetében.” Falkné dr. Bánó Klára (Falk-Bánó, 2001)
„A magyaroknak fontos a kiterjedt család: mindenütt összetartó, kis magyar közösségeket találni:
„London óriási angol város és kis magyar falu.” – írta ezzel kapcsolatban ...George Mikes.” Richard Hill
(Hill, 1997)
2. Nyelv és gondolkodás
„Nehezen tagadható, hogy a magyarok jól beszélnek: egy ilyen bonyolult nyelv esetében nincs is más
választásuk. Aki már találkozott igazi élő magyarral, arra is felfigyelhetett, hogy megdöbbentően
analitikus elméjük van, amelyet néha tényleg erre a célra használnak. ... Politikai szakértők szerint
viszont ez inkább annak köszönhető, hogy a magyarokat sokszor tépte a balsors, ezért megtanulták
használni az eszüket.” Richard Hill (Hill, 1997)
3. Önérzet - Megtörhetetlen büszkeség? Vesztett önbecsülés?
„A magyarok szenvedélyesen büszkék magyarságukra.”
„Hungarians have a passionate pride in their Hungarianness.” Yale Richmond
„A magyarok látszólag elvesztették önbecsülésüket, de mélyen belül nagyon-nagyon büszkék. Ezt a
büszkeséget nem lehet megtörni. Nagyon fontos, hogy a magyarokkal foglalkozó külföldiek megértsék
ezt. Ha azt hiszik, hogy a magyarok nem önérzetesek, ahogyan esetleg a felszínen látszik, és
alsóbbrendűként bánnak velük, el fogják veszíteni a velük való kapcsolatot. Paradoxonnak tűnik, de
minél kevesebb a felszínen az önbecsülés kimutatása, annál erősebb a személyiség önérzete.” Honti
Margit magyar pszichológus (Branfman, 1996)
„Voltak, akik a náciknak, mások az oroszoknak, és megint mások a törököknek, vagy a Habsburgoknak
hódoltak. A jellem plaszticitása a túlélésért folytatott harc során alakult ki. Ezért rejtették el a magyarok
a büszkeségüket. Úgy érezték, alacsonyabb rendűnek kell mutatniuk magukat a hódítók felé a túlélés
érdekében.” „Tönkretette a nemzetet, a stressz érzést, az öngyilkossági arányt, a szívinfarktusok
számát fokozta, és magas vérnyomáshoz vezetett.” Honti László (Branfman, 1996)
4. Borongós életszemlélet
„Egy panaszkodó nemzet, és külön képességük van rá, hogy a pozitívumokat is negatívumként
tüntessék fel, és ezt még élvezik is.”
„Azt mondják, a magyar panaszkodik, ha a fagylaltja hideg.” Yale Richmond
„A melankólia az eufóriának nem ellentéte, hanem természetes kiegészítője – mondja egy magyar
diplomata.” (Hill, 1997)
„...nincs stabilitás, és nem egyértelműek az értékek.: a szenvedés egyenlő a becsületességgel.” Dr.
Simon Lenke szociológus (Hill, 1997)
5. Túlélési taktikák
„A nyugat-európai és amerikai menedzserek többsége nehezményezi, hogy a magyarok mindig meglelik
a módját, hogy ne csináljanak meg valamit, amit nem akarnak.” Falkné dr. Bánó Klára (Falk-Bánó, 2001)
„Ha falba ütköznek, mindig át tudnak jutni a túloldalra: körbe, felül, alul, de valahogy átjutnak.” – egy
régóta Magyarországon dolgozó ír üzleti tanácsadó (Hill, 1997)
„Egyes külföldiek – főként osztrák szomszédaik, de az amerikaiak is – azt állítják, hogy még ha sikerül is
valakinek bejutni a forgóajtón egy magyar előtt, ő elég találékony ahhoz, hogy előbb jöjjön ki onnan.”
Richard Hill (Hill, 1997)
„A cigány elad egy lovat a parasztnak. Néhány nap múlva a paraszt összefut a cigánnyal a lóvásáron és
kéri vissza a pénzét.
– Ez a ló vak, folyton nekimegy a falnak! – siránkozik.
– Ugyan már! – feleli a cigány – Nem vak az, hanem bátor!”
Dr. Simon Lenke szociológus (Hill, 1997)
6. Szelektív udvariasság
A magyarok „a hivatalban és otthon kedvesek, szívélyesek, de az utcán igen civilizálatlanul tudnak
egymással viselkedni.”
(Yale Richmond)
„A hivatali kollégák, és az otthonba befogadott vendég „insider”, tehát „belső” ember, aki az ember
kapcsolathálózatához tartozik. A többi ember az utcán „outsider”, vagyis idegen, akihez semmi köze az
embernek.” Falkné dr. Bánó Klára
(Falk-Bánó, 2001)
7. A jövőtől való idegenkedés, valamint az europesszimizmus
„Magyarországon a legtöbb ember támogatja az unióhoz való csatlakozást, csakhogy ennek oka nem
eszmei jellegű, hanem nagyonis praktikus: a lakosság abban bízik közelebb kerülünk a nyugati jóléti
államokhoz, s gazdaságilag is az egyén is felemelkedhet mostani helyzetéhez képest. De az európai
egység eszmei és történeti hátterét – azt tudniillik, hogy a kontinens népeinek hosszú évszázadok
csatározásai után sikerül olyan közös Európát létrehozniuk, melyben a nemzeti identitás és az európai
gondolat megfér egymás mellett – nem veszik komolyan Magyarországon.” ... „Talán, mert az a
történelmi ismeretanyag, mely nálunk felhalmozódott, komplexussá vált. Egy kis ország félelmévé: ha
bekerülünk a nagy Európába, akkor is magunkra maradunk. Vagyis a magyar közvélemény, számos
elemző, s a média is fenntartásokkal közelít Európához.” Hegedűs István, 168 óra, 1997. (Falk-Bánó,
1997a.)
8. Vélemények Magyarország európaiságáról
„Egyik ország sem állíthatja magáról jogosabban, hogy közép-európai. Földrajzilag pontosan Európa
közepén helyezkedik el, míg kulturális szempontból hídként szolgál Oroszország és a kelet, illetve a
nyugat között. Másrészt az északkelet-európai történelmileg meghatározó országok és a déli
bizonytalan balkáni országok között húzódó választóvonalat is jelzi. Ezek közül a földrajzi és politikai
régiók közül bármelyikhez tartozónak vallhatja magát, és különböző okokból kötődik mindegyikhez.” –
Misha Glenny, a BBC World Service közép-európai tudósítója
„Ázsiai eredetük ellenére a magyarok ezer éve európaiak.”
„Amikor István király 1000-ben megkapta koronáját a pápától, elindult a magyar nemzet kereszténnyé
válásának folyamata, és ennél fogva a nyugati világ részévé vált.” Yale Richmond
9. Az oktatási és tanulási stílus bizonytalanságkerülő jellege
„A tanítási stílus nagyon eltér attól, amit otthon megszoktunk. Itt megmondják pontosan, mit és hogyan
csinálj. Elvárják, hogy mindent megtanulj, amit a tanár mond. Ugyanígy van Németországban is, mikor
ott tanultam, pont így volt.” - egy brit egyetemi hallgató - (Falk-Bánó, 1999a.)
„Az angol diákok nem veszik a tanulást komolyan. Csak éppen át akarnak menni a vuzsgákon.” –
magyar hallgatói panasz - (Falk-Bánó, 2001)
„Amikor együtt tanítottam brit és magyar diákokat, az angol, pragmatikusabb, és a magyar,
teoretikusabb attitüd világosan észlelhető volt. Ha tényekre, tanult modellekre kérdeztem rá, a
magyarok kitűnőek voltak, a britek finoman szólva nem remekeltek. Viszont mikor gyakorlati feladat
következett, ... a britek ügyes tervei 10 perc alatt elkészültek, a magyarok kuncogtak, és fogalmuk sem
volt, hogy mit kezdjenek a feladattal.” Falkné dr. Bánó Klára (Falk-Bánó, 2001)
10. Individualizmus és kollektivizmus a magyar iskolában
„A magyar kultúra egyre fokozódóan individualista, főleg a fiatal generáció, és inkább a
nagyvárosokban. Vizsgák alatti kooperáció, ill. puskázás tekintetében azonban a magyar diák ma is
meglehetősen kollektivista nézeteket vall. Az is igaz, hogy a magyar felsőoktatási intézmények
adminisztrációja lényegesen szigorúbb, mint ... a japán, puskázáson ért hallgatót súlyosabb esetben el
is tilthatnak tanulmányai folytatásától.” Falkné dr. Bánó Klára (Falk-Bánó, 2001)
11. Hatalmi távolság a magyar iskolában
„Úgy gondolom, a rendszer itt formálisabb, mint a brit. Mi az egyetemen keresztnevükön szólítottuk a
fiatalabb tanárokat, itt a tanár úr, tanárnő a megszólítás.” - brit oktató, aki már 8 éve tanít
Magyarországon (Falk-Bánó, 2001)
12. Hatalmi ill. státusbeli konfliktusok
„Még mindig nem értik, milyen bántó és sértő, hogy nem egyenlően bánnak velünk, illetve az
angolokkal. Például meghirdetnek egy állást, és ha egy angol tölti be, háromszor annyi fizetést kap,
mint egy ugyanolyan beosztású magyar.” – egy brit-magyar szervezet magyar alkalmazottja – (Falk-
Bánó, 2001)
„A fizetések közti nagy különbségek feszültségeket okoznak” ...”ezt a kérdést rendezni kell” ...”a nyugati
alkalmazottak többet keresnek, de nem mindig teljesítenek többet.” Monks Parnership – Coopers &
Lybrand felmérése, 1993-94 (Falk-Bánó 2001)
„Egy brit menedzser elmagyarázta nekem, hogy a nyugati megítélés szerint annak, amit mi az elmúlt
kommunista rendszer negyven esztendeje alatt tanultunk és tanítottunk, semmi köze a való élethez az
üzleti élet szempontjából. Ha mi elmondjuk a véleményünket, legalább még egy nyugati véleményt is
meghallgatnak. Nem tudják elképzelni, hogy nekünk is lehet igazunk, és amiről ők hiszik, hogy helyes,
esetleg nem érvényes erre az országra.” – egy brit-magyar vegyesvállalat magyar igazgatója - (Falk-
Bánó, 2001)
„Drága asszonyom! Mindnyájan tudjuk, hogy ez egy gyarmat; piac vagyunk, és olcsó munkaerőforrás!”
– egy brit-magyar cég magyar vezetője - (Falk-Bánó, 2001)
13. Kulturális kontextusbeli eltérések kiváltotta konfliktusok
„Azt hiszik, mindenki idióta, aki nem amerikai, és ha még ráadásul az illető történetesen a korábbi
vasfüggöny mögül jön, valószínűleg nem tud se írni, se olvasni. Talán az angolok nem így gondolják, de
még az ő számunkra is mi egy más kategória vagyunk. Mi vagyunk a bennszülöttek. Emlékszem, mikor
néhány éve érettségivel nem rendelkező amerikaiak jöttek és elmondták egy százéves, világhírű
magyar gyár mérnökeinek, hogyan kell ... [egy bizonyos terméket] gyártani. Egyszerűen röhejes és
felháborító volt.”
„...de még az angolok is néha túl nyilvánvaló dolgokat magyarázgatnak nekünk.” – egy brit-magyar cég
alkalmazottja, aki korábban három amerikai-magyar vállalatnál is dolgozott – (Falk-Bánó, 1997a.)
14. Magyarországon dolgozó brit üzletemberek tanácsai honfitársaiknak (CBI, 1991)
„Ne becsüld le a magyarokat. Kultúrájuk mind a társadalmi, mind az üzleti életben formálisabb a
mienknél.”
„...gyorsan tanulnak, jó a humoruk, és van bennük vállalkozási szellem.”
„Ne felejtsd el, ha üzletet akarsz kötni Magyarországon, a személyes kapcsolatok alapvetően fontosak.”
„Ne becsüld le a magyarokat, jól iskolázottak, és keményen dolgoznak. És híresek a találmányaikról is.”
„Ismerd meg és tiszteld az eltérő kultúrát Magyarországon. A nyugati módszerek kényszerrel
történő alkalmazása nem fog jó eredményeket hozni.” - ez utóbbi idézet Herbert Kempe úrtól,
a Ford Hungária Kft. menedzserétől való. (Falk-Bánó, 2001)
15. Nyugati szervezeti vezetők legfőbb panaszai a magyarokról
„A magyarok lassan intézik az ügyeket, nem dolgoznak hatékonyan, a felelősségérzet hiánya jellemző,
bár többen egyetértenek azzal a brit szervezeti vezetővel, aki rámutatott, hogy nagy különbség áll fenn
a 30-35 éves kor alattiak, és az idősebbek között. Az előbbiek ambiciózusak, szívesen vállalnak
felelősséget és kockázatot, az idősebbek rugalmatlanok.
„Nincs meg az emberek munkájában a részletes tervezés. nálunk a munkaköri leírások is az
alkalmazottakkal részleteiben egyeztetve történnek, pl. hogy minden beérkezett posta a címzett
asztalára kerüljön a beérkezéstől számított két órán belül.”
„A magyaroknál erős a hierarchikus szervezeti viselkedésmód, formálisak, sokat használják a címeket,
rangokat.”
„Magyarországon a személyes kapcsolatok és az érzelmi kötődések döntő fontosságúak, ... a határidők
betartása nehéz.”
„Nem elég udvarias a kiszolgálás az üzletekben. „Mikor Budapesten elmész egy szupermarketbe, úgy
viselkednek veled, mintha szívességet tennének, hogy kiszolgálnak. Pedig hálásnak kéne lenniük, hogy
abba a boltba, és nem egy másikba mentél vásárolni.”
(Falk-Bánó, 2001)
16. Kölcsönös tájékozatlanság
„Gyakran az érkező külföldiek egyáltalán nem, vagy alig ismerik a térséget. ...néhányan a
felsőbbrendűség érzésével jönnek, még ha nem ismerik be saját maguknak sem. Ez a kolonialista
magatartás azonnal felháborítja a helybelieket.” Lővey Imre a Concordia Szervezet és Vezetésfejlesztési
Kft. vezetője, 1996 (Falk-Bánó, 2001)
„...far too often foreigners arrive with no or very little knowledge of the region, …some of them arrive
with a feeling of superiority – although they would not admit it even to themselves. This type of colonial
attitude immediately raises a red flag in the minds of local people.” – a Hungarian manager of a British-
Hungarian company – Lővey, Imre president of Hungarian Organization Development Society, 1996
(Falk-Bánó, 2001)
A Francia Tagozatos hallgatók igencsak meglepődtek, amikor az egyik Budapestre érkező francia
egyetemi oktató több rekesz Evian ásványvízzel érkezett egyhónapos budapesti tartózkodására. Vajon
mit szólt a tanár, amikor az első szupermarketben legalább hatféle ásványvizet, köztük Eviant is látott a
polcokon? (Falk-Bánó, 2001)
Az Angol Tagozat diákcsere programjának keretében 1998-ban Magyarországra érkező brit hallgató
elmondta, hogy társaival együtt azt gondolták, hogy Budapesten az élelmiszerboltok előtt sorban állnak,
nincs elég áru, választék alig van, sőt egyikük azt hallotta otthon, hogy Magyarországon jegyre adják a
húst. (Falk-Bánó, 2001)
Egy amerikai cég magas beosztású magyar vezetője néhány éve mesélte, hogy amerikai kollégája, a
cég amerikai vezetője említette feleségének, hogy vele jöhet Magyarországra. Az asszony első kérdése
ez volt: „Magyarországon van WC?” (Falk-Bánó, 2001)
1992 nyarán történt: egy francia szakos magyar diák egy franciaországi kisvárosba utazott francia
nyelvtudásának gyarapítása céljából. Házigazdáit előzőleg nem ismerte. Mikor megérkezett, látta, hogy
a kertben egy sátor van felállítva, és megkérdezte, miért. A szinte hihetetlen válasz az volt, hogy a
sátrat a magyar lány számára kedvességből és figyelmességből állították fel, hogy otthonosan érezze
magát. (Falk-Bánó, 2001)
2000-ben egy Magyarországon Erasmus ösztöndíjasként tanuló francia hallgató otthon, kiutazása előtt
olyan tanácsot kapott, hogy jobb, ha hoz magával az egész félévre WC papírt. (Falk-Bánó, 2001)
„Nyilvános helyen a magyarok nagyon csöndesek és visszahúzódóak, nem úgy, mint az amerikaiak. Az
utcán soha nem köszönnek egymásnak, és nem mosolyognak olyan emberre, akit nem ismernek. Ez a
kommunista múltjukból fakad, amikor állandóan az attól való félelemben éltek, hogy valami rosszat
találnak mondani a kormányról.” J. H. „rövidtávú misszionárius”
“Hungarians are pretty quiet and to themselves in public places (unlike many Americans). They never
say hi to one another on the streets, or smile at people if they don't know them. This comes from their
Communist background, when they were constantly in fear of saying something against the
government.” Short term missionary J. H.
17. Mindenki magyar
„George Mikes, a neves brit-magyar humorista az ötvenes évek elején egy este izgatottan jött haza, és
meglepő hírt közölt a feleségével:
– Képzeld, Leo Amery (Churchill államminisztere és a birodalmi eszme büszke képviselője) anyja
magyar volt! Ez áll a nekrológban! – mire Mikes felesége felnézett a könyvből, amelyet éppen olvasott,
és szárazon visszakérdezett:
– Na és?
– Hogyhogy na és? – Mikest láthatólag zavarba hozta, hogy szenzációs közlése nem ére el a várt hatást.
– Hát mért ne lenne magyar? – kérdezte tovább a felesége. – Mindenki magyar.” Paul Lendvai
(Lendvai, 1999)
„Ha az utazóról külföldön kiderül, hogy magyar (hiszen különleges kiejtésünket egy bizonyos életkoron
túl nem tudjuk levetkőzni), majdnem mindig fölteszik a kérdést:
– Hogy lehet, hogy egy ilyen kicsiny ország annyi intellektuálisan kimagasló tudóst adott az
emberiségnek?
Vannak olyan magyarok, akik erre megpróbáltak felelni. Magam részéről nem tudok választ adni, de
valamit azért megemlítek. Amikor Svájcban éltem, ott minden békés volt, nyugodt és biztonságos.
Magyarországon más az élet. Mindnyájan folyamatos harcot vívtunk majd’ mindenért, amit el kívántunk
érni. Volt, amikor nyertünk, volt, hogy vesztettünk, de végül is túléltük. Nem vetett véget életünknek,
legalábbis az én esetemben nem. Az embereknek szükségük van az ilyen kihívásokra, és ez mindig
megadatott Magyarország hosszú történelme során.” Békésy György, orvostudományi Nobel-díjas
(Lendvai, 1999)
 | |  | |  | |  | |  | |  |
| kultúraköz, interkulturális, keresztkulturális, kommunikáció, magyar, magyarok, viselkedés, jellemző, jellegzetesség, jellem, tulajdonság, megszokás, kultúra, habitus, gondolkodásmód, viselkedésmód, szokásrendszer, értékrend, kultúraköz, interkulturális, keresztkulturális, kommunikáció, magyar, magyarok, viselkedés, jellemző, jellegzetesség, jellem, tulajdonság, megszokás, kultúra, habitus, gondolkodásmód, viselkedésmód, szokásrendszer, értékrend |
 | |  | |  | |  | |  | |  | |  |
