 |  |  |  |  |
home > people & culture > kultúraköz - mit gondolnak a magyarokról - Nobel díjasaink - too-row-roo-dee - irodalomjegyzék
| Sajátos turistakalauz a two-row ru-dee-tól a 4-es metróig |
| Szerző: Schmidt Gábor • Forrás: Népszabadság, 2003. július 25. |
| M. Carl Drott, a philadelphiai Drexler Egyetem filozófia- és informatikadoktora vendégprofesszorként egy évet töltött Budapesten. Ezen esztendő tapasztalatait gyűjtötte össze honlapján, amelyből csemegéztünk. |
Budapesten csodálatos a tömegközlekedés. A jegy negyven centbe kerül, viszont valahányszor átszáll
az ember, furcsamód újat kell lyukasztani. A helyi közlekedési vállalat (úgy hívják, BKV) honlapja
borzasztóan lassú, az angol nyelvű menü nem mindig működik. A járatokról sok a hasznos információ,
bár csak az képes igazán használni az oldalt, aki valamennyire már ismeri a város tömegközlekedését.
Nagyon fontos! A 4-es metró nem létezik, hiába jelzi több térkép is. Ahogy észrevettem, ez inkább afféle
speciális magyar szólásmondás. Találós kérdésként is használják: – Hol van a Becsületes Politikusok
Pártjának székháza? – A 4-es metró végállomásánál.
A metróállomásokon általában könynyű eligazodni a vonal színe alapján. A Deák téren viszont – könnyű
eltévedni a zegzugos aluljárórendszerben – inkább a számokra figyeljünk. A Ferenc körút
öszszetéveszthető a Ferenciek terével.
Az elővárosi vasúton – a helyiek HÉV-nek nevezik – mindig van kalauz, az ellenőrzést általában a hátsó
kocsikban kezdi. Néhány megállónyi blicceléshez érdemes elöl felszállni.
A vásárlás legfőbb szabálya, hogy amit ma megvehetsz, ne halaszd holnapra. Ez nemcsak a drága
holmira vonatkozik, hanem az olyan apróságokra is, mint a mogyoróvaj vagy a Lenin-mellszobros
gyertya. Szóval, ha meglátod, és kell neked, vedd meg. Ami ma ott van a polcon, nem biztos, hogy
holnap is lesz.
Meglepő, milyen sok bolt tartja magát ahhoz a szabályhoz, hogy vasár- és ünnepnap nem tarthat nyitva.
Az üzletek többségében feltételezik – bár e téren kedvező változás érzékelhető –, hogy a vevő
szatyorral érkezett, és nem is adnak neki. De a kasszánál körülbelül 25 centért vehetünk úgynevezett
„táskát”.
A magyaroknál sokféle csokoládé kapható, keserűt azonban kissé nehéz fellelni. Furcsán is néztek
ránk, amikor a főzéshez használt étcsokit édességként ettük.
Egyedülállóan magyar édesség a Túró Rudi (angol kiejtéssel two-row rue-dee): édes túró csokimázzal
leöntve. Különböző ízekben gyártják, de nekünk a natúr jött be. Vigyázzunk, mert a Túró Rudi romlandó,
a hűtőben két hetet bír ki komolyabb károsodás nélkül.
Az (amerikai) fánkot – vagyis a donutot – nem ismerik. A magyarok által fánknak nevezett valami
hasonlít a miénkre, csak nem annyira édes.
A magyarok nagy ásványvízivók. Csapvizet szinte lehetetlen rendelni, ivókutak pedig sehol sincsenek.
Generális szabály, hogy a kék kupakos üvegben szénsavas, a rózsaszínű kupakosban pedig
szénsavmentes víz van. Pedig a csapvíz tökéletes biztonsággal iható. Ahol nem ivóvíz folyik a csapból,
többnyelvű táblákon figyelmeztetnek.
A paprika a magyar konyha szíve. Jobbat nem találni, mint amilyet a magyarok vesznek maguknak a
piacon vagy a boltban. Ne tévesszenek meg minket a turistáknak készült pirospaprika-csomagok,
amelyekhez fakanalat is mellékelnek. Ha a hazaiak is ilyet vennének – márpedig egy magyar
háztartásban egy év alatt legalább egy kiló pirospaprika elfogy –, szegény magyar háziasszonyok nem
férnének be a konyhába a rengeteg fakanáltól.
A magyarok nem hisznek abban, hogy a friss tojást hűtőben kell tartani, ezért ugyanúgy a boltok polcain
tárolják, mint a tésztát vagy a halkonzervet. Az egy év alatt mégsem találkoztunk egyetlen romlott vagy
zápgyanús tojással sem. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a termelőtől szinte azonnal a piacra kerül
a termék, sokkal gyorsabban, mint otthon az USA-ban. Vigyázat! Egy dobozban nem 12, hanem csak tíz
tojás van. A piacra mindenesetre vigyünk magunkkal tojástartót.
Az Erős Pista (air-row-sh pee-shtah) ugyanolyan kedvelt ételízesítő, mint a ketchup vagy a mustár. És
hogy mennyire erős? Mint a thai konyhán használt chiliszósz. Mindenesetre elég mókás, hogy a mi
nyelvünkre lefordítva Strong Steve-nek nevezik.
Autentikus népművészeti termékeket ne Budapesten keressünk – bár a Vigadó nevű téren vannak erre
specializálódott boltosok –, hanem a fővárostól mintegy 15 kilométerre, északra lévő művésztelepen,
amit Szentendrének hívnak.
A legjobb, ha bankautomatából veszünk ki pénzt. Nagyon fontos! Az európai automaták billentyűzetén
nem betűk vannak, hanem számok, utazás előtt ezért érdemes számok alapján megtanulni a PIN kódot.
A magyar üzletekben általában nincs elég aprópénz, ezért ha lehet, ne fizessünk nagy címletekben.
Csekkről egyébként még csak nem is hallottak, a turisták által sűrűn látogatott helyeket kivéve a
bankkártyát sem fogadják el. A magyarok fanatikusan hisznek a készpénzben
az ember, furcsamód újat kell lyukasztani. A helyi közlekedési vállalat (úgy hívják, BKV) honlapja
borzasztóan lassú, az angol nyelvű menü nem mindig működik. A járatokról sok a hasznos információ,
bár csak az képes igazán használni az oldalt, aki valamennyire már ismeri a város tömegközlekedését.
Nagyon fontos! A 4-es metró nem létezik, hiába jelzi több térkép is. Ahogy észrevettem, ez inkább afféle
speciális magyar szólásmondás. Találós kérdésként is használják: – Hol van a Becsületes Politikusok
Pártjának székháza? – A 4-es metró végállomásánál.
A metróállomásokon általában könynyű eligazodni a vonal színe alapján. A Deák téren viszont – könnyű
eltévedni a zegzugos aluljárórendszerben – inkább a számokra figyeljünk. A Ferenc körút
öszszetéveszthető a Ferenciek terével.
Az elővárosi vasúton – a helyiek HÉV-nek nevezik – mindig van kalauz, az ellenőrzést általában a hátsó
kocsikban kezdi. Néhány megállónyi blicceléshez érdemes elöl felszállni.
A vásárlás legfőbb szabálya, hogy amit ma megvehetsz, ne halaszd holnapra. Ez nemcsak a drága
holmira vonatkozik, hanem az olyan apróságokra is, mint a mogyoróvaj vagy a Lenin-mellszobros
gyertya. Szóval, ha meglátod, és kell neked, vedd meg. Ami ma ott van a polcon, nem biztos, hogy
holnap is lesz.
Meglepő, milyen sok bolt tartja magát ahhoz a szabályhoz, hogy vasár- és ünnepnap nem tarthat nyitva.
Az üzletek többségében feltételezik – bár e téren kedvező változás érzékelhető –, hogy a vevő
szatyorral érkezett, és nem is adnak neki. De a kasszánál körülbelül 25 centért vehetünk úgynevezett
„táskát”.
A magyaroknál sokféle csokoládé kapható, keserűt azonban kissé nehéz fellelni. Furcsán is néztek
ránk, amikor a főzéshez használt étcsokit édességként ettük.
Egyedülállóan magyar édesség a Túró Rudi (angol kiejtéssel two-row rue-dee): édes túró csokimázzal
leöntve. Különböző ízekben gyártják, de nekünk a natúr jött be. Vigyázzunk, mert a Túró Rudi romlandó,
a hűtőben két hetet bír ki komolyabb károsodás nélkül.
Az (amerikai) fánkot – vagyis a donutot – nem ismerik. A magyarok által fánknak nevezett valami
hasonlít a miénkre, csak nem annyira édes.
A magyarok nagy ásványvízivók. Csapvizet szinte lehetetlen rendelni, ivókutak pedig sehol sincsenek.
Generális szabály, hogy a kék kupakos üvegben szénsavas, a rózsaszínű kupakosban pedig
szénsavmentes víz van. Pedig a csapvíz tökéletes biztonsággal iható. Ahol nem ivóvíz folyik a csapból,
többnyelvű táblákon figyelmeztetnek.
A paprika a magyar konyha szíve. Jobbat nem találni, mint amilyet a magyarok vesznek maguknak a
piacon vagy a boltban. Ne tévesszenek meg minket a turistáknak készült pirospaprika-csomagok,
amelyekhez fakanalat is mellékelnek. Ha a hazaiak is ilyet vennének – márpedig egy magyar
háztartásban egy év alatt legalább egy kiló pirospaprika elfogy –, szegény magyar háziasszonyok nem
férnének be a konyhába a rengeteg fakanáltól.
A magyarok nem hisznek abban, hogy a friss tojást hűtőben kell tartani, ezért ugyanúgy a boltok polcain
tárolják, mint a tésztát vagy a halkonzervet. Az egy év alatt mégsem találkoztunk egyetlen romlott vagy
zápgyanús tojással sem. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a termelőtől szinte azonnal a piacra kerül
a termék, sokkal gyorsabban, mint otthon az USA-ban. Vigyázat! Egy dobozban nem 12, hanem csak tíz
tojás van. A piacra mindenesetre vigyünk magunkkal tojástartót.
Az Erős Pista (air-row-sh pee-shtah) ugyanolyan kedvelt ételízesítő, mint a ketchup vagy a mustár. És
hogy mennyire erős? Mint a thai konyhán használt chiliszósz. Mindenesetre elég mókás, hogy a mi
nyelvünkre lefordítva Strong Steve-nek nevezik.
Autentikus népművészeti termékeket ne Budapesten keressünk – bár a Vigadó nevű téren vannak erre
specializálódott boltosok –, hanem a fővárostól mintegy 15 kilométerre, északra lévő művésztelepen,
amit Szentendrének hívnak.
A legjobb, ha bankautomatából veszünk ki pénzt. Nagyon fontos! Az európai automaták billentyűzetén
nem betűk vannak, hanem számok, utazás előtt ezért érdemes számok alapján megtanulni a PIN kódot.
A magyar üzletekben általában nincs elég aprópénz, ezért ha lehet, ne fizessünk nagy címletekben.
Csekkről egyébként még csak nem is hallottak, a turisták által sűrűn látogatott helyeket kivéve a
bankkártyát sem fogadják el. A magyarok fanatikusan hisznek a készpénzben
 | |  | |  | |  | |  | |  |
 | |  | |  | |  | |  | |  | |  |
